Az új Niigata geigi arról ismert, hogy sokkal rugalmasabb szabályokat és életmódot képvisel, mint sok más geisha negyed Japánban, ami végül az új negyed mai felújításához vezetett, az 1980-as évekbeli hanyatlás után. Kiotóban a magántulajdonban lévő geisha negyedek – más néven gokagai (megvilágított, 'öt' hanamachi) – jelentek meg. Tokió prefektúrában azonban, a város 23 kerületétől eltekintve, Hachiōji városa rendelkezik saját geisha népi hagyományokkal. Az új fél tucat geisha negyed Tokióban az Asakusa (浅草), Akasaka (赤坂), Kagurazaka (神楽坂), Shimbashi (新橋), Mukōjima (向島) és Yoshichō (芳町) közé tartozik. Történelmileg a geishák időnként ugyanazon fallal körülvett területeken belül mozoghattak, míg a kurtizánok és a prostituáltak; bár nem, egymás bizonyos magasságig, általában egy adott sugarú körön belül mozoghattak, annak ellenére, hogy gyakran ugyanazon szabályok miatt törvénybe is ütköztek.
Napjainkban a mizuage nem létezik, és a tanoncok elvégezhetik a geisa pozícióba való beiratkozást, amely ceremóniákból és eseményekből áll. Bár a szabályok kereskedelmileg fenntartották a geisák és a prostituáltak közötti hatókört, bizonyos geisák mégis részt vettek a prostitúcióban. A kormányzati szervek azonban megfelelően különbséget tettek a geisák és a prostituáltak között, azzal érvelve, hogy a geisákat nem szabad összekeverni, ami egyébként zavarba ejtő volt a prostituáltak számára. Az új törvényi szabályozás vitákat váltott ki a folyamatok közötti homályos megkülönböztetés miatt, egyes tisztviselők azt állították, hogy a geisák ugyanazon szakma más területein is dolgoztak, így nem lenne semmi különbség abban, ha minden prostituáltat "geisának" neveznének.
A progresszív geishák többnyire azonban ma abban az okijában élnek, amelyhez kötődnek, beleértve a tanulóidőszakukat is, és jogosan kell őket beilleszteni valakibe, még akkor is, ha nem tartózkodnak ott minden nap. A geisáktól távol élők száma ebben az időben a közhiedelemmel ellentétben magasabb volt, nagyjából megegyezik a szakmában élő nők új számával; a geishák nem mentek nyugdíjba fiatalon, miután találtak egy nagy patrónust, és nem voltak olyan valószínűek, mint sok más, azonos korú nő, hogy tanítványaik és családtagjaik legyenek, akik segítenének nekik. Sugawara azt mondta, hogy a nők ma "népszerűek előadóművészekként, táncosokként és kabaréban, és kocsmaháziasszonyok lesznek, ahelyett, hogy a zenével kezdenék a tanulást, és hét vagy nyolc éves korukban fognak táncolni", és akkoriban geishává akartak válni. A háborút követő évtizedekben azonban az új szakma módszerei jelentős változásokon mentek keresztül. A háború után a geishák egyhangúlag visszatértek a kimonó viseléséhez, és gyakorolhatták a hagyományos művészeteket, elhagyva az új geishák megjelenését és tevékenységét. A háború alatt és után az új geisha identitás rombolta le a pozíciókat, mivel egyes prostituáltak elkezdték magukat „geisha lányokként” emlegetni a legújabb nyugati fegyveres erők tagjai előtt, akik a japánokat fogyasztották.
A geisa negyedeket „hanamachinak” nevezik, ami „rózsaszín városi területnek” felel meg, és a tizenhetedik évezredben alakult ki, amikor törvényeket hoztak, hogy különleges szórakozási lehetőségeket biztosítsanak ezekben a városrészekben. Az 1970-es években a kiotói új geisa negyedeket rōkkagainak (megvilágított, „hat” hanamachi) nevezték, míg Shimabara (島原) városrésze elméletileg még mindig aktív volt, mint a geisa negyed, ahol tayū reenactorokat is tartottak; de a 21. században egyetlen geisa sem működött Shimabarában, még azután sem, hogy a progresszív tayū továbbra is ott működött. A geisákat a hanamachinak (megvilágított, „virágos városok”) nevezett városrészekben foglalkoztatják, és állítólag ma az új karyūkaiban („virágos fűzfaipar”) élnek, ez a kifejezés abból az időből származik, amikor a kurtizánok és a geisák ugyanazon a helyen dolgoztak. A „Mizuage” egy új kultúrát hozott létre a Kamaishi prostituáltakból, akik a legújabb geisa régió közelében lévő bordélyházakban éltek. Általában geisa csoportokban kínálták fel a friss szüzességet a maikótól távol, prostitúció útján, és a geisák is beléphettek, mivel a „kettős geisa” többször is prostitúciót végezhetett a szüzesség biztosítása érdekében.
A virágzó, kormány által jóváhagyott szórakozóházakból a geishák kurtizánok és más szórakoztatók közelében cseréltek. Művészetükért és szépségükért tisztelve, hobbijuk a japán kultúra teljes munkaidős jövedelem megtestesülése. Dalby egy nagyszerű témát tervezett sok geishával a női szórakozásról a japán világban, és a téma vezető szakértőjévé vált. A geiko gyorsan megelőzte férfi megfelelőit a népszerűségben, és a 19. század elejére a geishák többsége már nő volt. A 18. század közepétől a női geishák is elkezdtek fellépni ezekben a szórakozóhelyeken, ami akkor történt, amikor a "geiko" név elterjedt. Egy jó danna magas társadalmi státuszt hozott, és a magas pénz elkerülésének egyik jele volt.
Trinocasino üdvözlő bónuszkód – Mizuage
Az oiranok extravagánsabb frizurákat és kimonómegállapodásokat használtak, az obikat pedig elöl kötötték, nem pedig egyenesen hátra. A Trinocasino üdvözlő bónuszkód különbség lokális, nem pedig hierarchikus, még akkor is, ha a geiko csoport egy elitebb közösségre utal. Kiotó régimódi szórakozóhelyei – hanamachi, vagyis „virágos negyedek” – megőrizték az ősi dialektusokat, amelyek az évek során máshol eltűntek. A maiko valójában díszesebb ékszereket visel a hajában, és a mintáik, hangjaik és nehézségi szintjük gyakran tükrözi a legutóbbi szintet.
A néhány geisha negyedben, mint például Gion, Kamishichiken és Miyagawa-chō, dolgozó geishák továbbra is védik és bemutatják Japán társadalmi kultúráját. A nyolcvanas évek közepére a geishák száma több mint 17 000-re csökkent, ami meredek visszaesés az 1920-as évek 80 000-es számához képest. Az új divatos „It girl” már nem az új geishák, hanem a modan garuk, vagyis a modern nők, akik nyugati stílusú ruhákat és flappel frizurákat viseltek. Mivel a Meiji-korszakban a japánok gyorsan modernizálódtak, hogy nemzetközi normákat tartsanak fenn, a geishák jelentős társadalmi szerepet játszottak a társadalom megőrzésében a teljes körű változások közepette. Ebben az időszakban a törvényhozási és a társadalmi-gazdasági változások a geisha világ új, virágzó fellendüléséhez vezettek. Egy független, egyedi foglalkozási ág középpontjában a geishák a teaházakból és a divatos éttermekből érkező vendégek finom társaivá váltak.
- A természetes hajuknak a használata kissé nehéz feladat, mivel napokig tart a formázása, nem tudják egyszerre minden hétre megmosni, és alvás közben másfajta támaszra van szükségük.
- De mégsem, még mindig egy jó, tekintélyes szórakozási forma, ahelyett, hogy az összes cégnek megvannak a kapcsolatai, és nem is csak úgy besétálnál abba, amelynek vannak kapcsolatai, és azt várnád, hogy hamarosan kiváló gésa teljesítményt tapasztalsz.
- A legtöbb forgalom esetében a geishákhoz kapcsolódó tapasztaltabb emberek hivatalos előadások, otthoni italok, kulturális ételek vagy személyesen szervezett rendszeres táncesemények miatt érkeznek.
- A vadonatúj geisa társadalom a tizennyolcadik században jelent meg a japánoknál, először a „taikomochi” nevű férfi szórakoztatóművészekként, akik ünnepségeken és összejöveteleken léptek fel.
- Ennek eredményeként a kiotói látogatókat arra kérték, hogy soha ne zaklassák a geishákat az új utcákon, ahol a helyi lakosok és a környékbeliek is tartózkodnak, és elzárják az új kiotói hanamachit, járőröket indítva a Gionon keresztül, hogy megakadályozzák a látogatókat ebben.
Korábban néhány geishát anyagilag támogattak a „danna” nevű mecénások. Egy kiváló danna alkotás sok geishának életében megtalálható, valamint női ruhák, ékszerek és bankjegyek. A helyi maiko antik tárgyakkal is találkozhatsz, és a Kamishichiken Kabukai geisháival is találkozhatsz, így Kiotó legrégebbi geishái között élhetsz. Ezeken az előadásokon maiko és más okiyákból származó geishák lépnek fel a színpadon vele együtt.
Egyszerű tippek a geisha emberek tiszteletteljes megbecsüléséhez
Az új művészeti modellek, amelyeket kiképzett, már régóta léteznek a magasabb rendű nemesek imádott ereklyéiként, míg a geishák rikítóbb fizikai megjelenésük mellett sajátos megszólítást kaptak. A geishák eleinte tabunak számítottak a szex népszerűsítésében, bár néhányan továbbra is ezt tették; ha egy jó kurtizán rávette a geishát, hogy elvegye a nőt a társaságtól és a szórakozástól, hivatalos vizsgálat indult, miszerint egy jó geisha visszatarthatja a nőt az új karriertől. Míg az oiránokat az új nemesség alacsonyabb rangú tagjainak tekintették, az általuk játszott eszközök és az általuk énekelt hangok gyakran azokra korlátozódtak, akiket a magasabb rendű nemesek elég "tiszteletreméltónak" tartottak.
Egy geisa külseje szimbolikusan megváltozik a női foglalkozás során, a női képzést és a rangidősséget jelképezve. 2020-ban, a COVID-19 miatti új személyes távolságtartási tanácsok miatti pénzkerülés kezelése érdekében elindították a "Satisfy Geisha" (kielégítsd a geisát) című projektet. Ezért a kiotói látogatókat arra figyelmeztették, hogy ne zaklassák a geisákat az új utakon, hanem a helyi lakosokat és a Kiotótól távol eső új hanamachi közelében lévő vállalkozásokat a Gion idején járőrözzenek, hogy megakadályozzák az embereket ebben. Az évek során a geisák száma csökkent, a közösség erőfeszítései ellenére. Kiotóban az ohana (お花) és a hanadai (花代) (egymás jelentése "virágdíj") szavakat a kiotói dialektus részeként használják.
A modern maiko 18-20 éves koráig kezdi meg útját, okijában él, ahol tapasztalt geisháktól, az úgynevezett „oneesan”-tól (érettebb nővértől) tanul. Az új, szigorú képzési folyamatok, amelyeket „minarai”-nak (a hagyományból való tanulás) neveznek, általában 5-7 évig tartanak, és a kiotói geisha kapcsolatok költségei 100 000 dollártól is eltérhetnek. Néha csak egy rövid pillantást vethetünk egy maikóra, amint alkonyatkor eltűnik Kiotó egyik nagy mellékútján, vagy egy shamisen zene hangjára, amely egy kész faház mögül hallatszik. A látogatók számára a geishákkal való találkozás éppen azért fontos, mert nem mindig jelenik meg önmagában nyilvánosan vagy nagymértékben.
Az idősebb geishák alapvetően kerülik az oshiroi viselését, miközben a hikizuri viselését is abbahagyják a funkciók javítása érdekében. A fiatalabb tanoncok a szemöldöküket kissé kisebbre vagy kerekebbre is festhetik, hogy hangsúlyozzák élénkebb megjelenésüket. A változás és a szépség a fizikai megjelenésen kívül Japán azon régiójától függően változik, ahol a nagy geisa vagy a geisha-tanonc dolgozik; bár nem, van egy általános megjelenésbeli különbség, amelyet gyakran minden geishára jellemzőnek tartanak. Egy geishának ezzel szemben nem feltétlenül kell minden eseményre a legelegánsabb ruháját viselnie (egy nagy hátú kuromontsukit egy hozzá illő obival, parókával és egy könnyű sminkkel).
A 17. században kialakult az új shimada frizura, és ez képezte a geishák és maiko-k által viselt frizurák alapját. Ilyen dolgok például, hogy megértsük a legújabb okiya egy olyan elemét, amely a múltban segített, mint például a darari obi valósága, az új okiya címerének szőtt, festett vagy hímzett formája az obi egyik végére. Az egykori maiko darabok érdekelhetik, ha hivatalos kapcsolatokban használják őket, különben egy lelkes okiya bezár, és úgy dönt, hogy felajánlja a kimonókészletet, és obi-t kaphatsz. A fehérneműk feketítése korábban gyakori szokás volt a párkapcsolatban élő nők között a japánoknál, és a múltban a vörös jogi körzetekben is, ma már nagyon ritka szokás. Sok tapasztalt geishának sikerül önállóan élnie, még akkor is, ha az önálló élet népszerűbb egyes geishák körében – például Tokióban –, mint másokban.
